Szeretlek kincsem
Imádom a mosolyod, mert szép,
S immár hat éve bennem él
Imádom a mosolyod, mert kell
Hogy a hangulatom felemeld!
Imádom a lelked mert mély,
Mint érzelmekkel teli kép
Mely szobánk falán minket néz
S kiáltja harsányan felénk:
Szeressétek egymást még,még,még!!!!!!
S immár hat éve bennem él
Imádom a mosolyod, mert kell
Hogy a hangulatom felemeld!
Imádom a lelked mert mély,
Mint érzelmekkel teli kép
Mely szobánk falán minket néz
S kiáltja harsányan felénk:
Szeressétek egymást még,még,még!!!!!!
Sajnálom
Sajnálom, hogy úgy érzed nem vagyok hozzád való
Ezek szerint nem vagyok neked elég jó.
Szeretném ha boldog lennél!
Egy magadhoz valót keresnél.
Kitől nem kell félned, s szeret
Kivel élvezheted az egész életet.
Tán tényleg nem én vagyok az igaz párod,
Járj nyitott szemmel, szeress, s megtalálod.
Arra viszont megkérnélek téged:
Töröld ki rólam minden emléked!
Úgy szeresd az új párod, mintha nem lettem volna soha.
Szívedben ne maradjon lelkemnek sem árnyéka sem pora.
Mert ha egy szem por is könnyet mosna szemedbe,
Nem tudnám elviselni, inkább temessenek földbe!
Ezek szerint nem vagyok neked elég jó.
Szeretném ha boldog lennél!
Egy magadhoz valót keresnél.
Kitől nem kell félned, s szeret
Kivel élvezheted az egész életet.
Tán tényleg nem én vagyok az igaz párod,
Járj nyitott szemmel, szeress, s megtalálod.
Arra viszont megkérnélek téged:
Töröld ki rólam minden emléked!
Úgy szeresd az új párod, mintha nem lettem volna soha.
Szívedben ne maradjon lelkemnek sem árnyéka sem pora.
Mert ha egy szem por is könnyet mosna szemedbe,
Nem tudnám elviselni, inkább temessenek földbe!
Örökké
Szeretni akarlak, megtartani mindörökre
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én Téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át, úgy, mint én Téged
Akkor is ha megöregszünk
És akkor is, ha már nem élek.
Életem értelme
Sokat gondolkoztam eddig a létemen,
Vajon mi lehet benne az értelem?
Az elejéről nincsenek nagyon emlékeim,
Az óvoda óta vannak csak képeim.
Elvégeztem általánost, középet, egyetemet,
Átgondoltam jó párszor eddigi létemet,
Nem találtam benne semmi érdekeset.
Vajon szánt a sors nekem valami szerepet?
Ezt én igazából soha nem fogom megtudni,
Erről csak halálom után fognak beszélni.
Lesz ki jót, lesz ki rosszat fog gondolni,
Valakinek tán emlékemre szíve fog szorulni.
De mára már nem gyötörnek ilyen gondolatok.
Életemet kitöltik szebbnél-szebb pillanatok.
Találtam egy lányt, kit álmomba se reméltem,
Az élettől ilyen nagy csodát kérni sose mertem.
Már egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz a szerepem.
Neki szentelem létemet, mert Őt nagyon szeretem.
Bármi mást mit a sors tán tényleg utamba állít,
Másodrangú lesz! Mert a lány az ki nekem számít.
Számít, hogy álmait valóra váltsam, s lába elé tegyem,
Lelkének szárnyat adjak, hogy éljen, s boldog legyen.
S ha majd egyszer egy másik angyal jön el érte,
Azt mondhassa, hogy egész életét boldogan élte.
Ez hát életem értelme, min oly sokat filóztam,
Ez az mit életemből eddig mindig hiányoltam:
Szeretni a lányt tiszta szívből, életem kezébe adni,
S ha már mindezt megtettem, mehetek nyugton halni.
Vajon mi lehet benne az értelem?
Az elejéről nincsenek nagyon emlékeim,
Az óvoda óta vannak csak képeim.
Elvégeztem általánost, középet, egyetemet,
Átgondoltam jó párszor eddigi létemet,
Nem találtam benne semmi érdekeset.
Vajon szánt a sors nekem valami szerepet?
Ezt én igazából soha nem fogom megtudni,
Erről csak halálom után fognak beszélni.
Lesz ki jót, lesz ki rosszat fog gondolni,
Valakinek tán emlékemre szíve fog szorulni.
De mára már nem gyötörnek ilyen gondolatok.
Életemet kitöltik szebbnél-szebb pillanatok.
Találtam egy lányt, kit álmomba se reméltem,
Az élettől ilyen nagy csodát kérni sose mertem.
Már egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz a szerepem.
Neki szentelem létemet, mert Őt nagyon szeretem.
Bármi mást mit a sors tán tényleg utamba állít,
Másodrangú lesz! Mert a lány az ki nekem számít.
Számít, hogy álmait valóra váltsam, s lába elé tegyem,
Lelkének szárnyat adjak, hogy éljen, s boldog legyen.
S ha majd egyszer egy másik angyal jön el érte,
Azt mondhassa, hogy egész életét boldogan élte.
Ez hát életem értelme, min oly sokat filóztam,
Ez az mit életemből eddig mindig hiányoltam:
Szeretni a lányt tiszta szívből, életem kezébe adni,
S ha már mindezt megtettem, mehetek nyugton halni.
Nem gondoltam volna...
Nem gondoltam volna, hogy mélyen szeretni tudok
Nem gondoltam volna, hogy valaha Terád találok
Nem gondoltam volna, hogy szeretetem egy álom
Nem gondoltam volna, hogy Terád pokolian vágyom
Nem gondoltam volna, hogy mindent megtennék érted
Nem gondoltam volna, hogy örülten féltenélek téged
Nem gondoltam volna, hogy csak érted lesz létem
Nem gondoltam volna, hogy tőled kell majd félnem
Nem gondoltam volna, hogy Te leszel végzetem
Nem gondoltam volna, hogy elveszed életem
Nem gondoltam volna, hogy kihasználsz szépen
Nem gondoltam volna, hogy te szúrsz majd szíven
Nem gondoltam volna, hogy miattad a megváltást várom
Nem gondoltam volna, hogy miattad a poklot járom
Nem gondoltam volna, hogy lélekben meghalok
Nem gondoltam volna, hogy szívből gyűlölni tudok
Nem gondoltam volna, hogy valaha Terád találok
Nem gondoltam volna, hogy szeretetem egy álom
Nem gondoltam volna, hogy Terád pokolian vágyom
Nem gondoltam volna, hogy mindent megtennék érted
Nem gondoltam volna, hogy örülten féltenélek téged
Nem gondoltam volna, hogy csak érted lesz létem
Nem gondoltam volna, hogy tőled kell majd félnem
Nem gondoltam volna, hogy Te leszel végzetem
Nem gondoltam volna, hogy elveszed életem
Nem gondoltam volna, hogy kihasználsz szépen
Nem gondoltam volna, hogy te szúrsz majd szíven
Nem gondoltam volna, hogy miattad a megváltást várom
Nem gondoltam volna, hogy miattad a poklot járom
Nem gondoltam volna, hogy lélekben meghalok
Nem gondoltam volna, hogy szívből gyűlölni tudok
Szeretni úgyis lehet...
Szeretni úgyis lehet, hogy nem mutatod meg,
szeretni úgyis lehet, hogy lábad meg remeg.
Szeretni úgyis lehet. hogy csókolni nem mered,
szeretni úgyis lehet, hogy könnyed megered.
szeretni úgyis lehet, hogy lábad meg remeg.
Szeretni úgyis lehet. hogy csókolni nem mered,
szeretni úgyis lehet, hogy könnyed megered.
Szép volt a sorstól
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett,
Hogy minden édes csókot a számon felejtett.
Csak akkor adna igazán szépet,
Ha mindörökre nekem adna Téged!
Hogy minden édes csókot a számon felejtett.
Csak akkor adna igazán szépet,
Ha mindörökre nekem adna Téged!
Emlékül Neked...
Emlékül Neked most egy verset írok
De tudd ,minden sornál tiszta szívből sírok!
Hittem egy szép, boldog szerelemben
Szerettem egy fiút, nagyon, önfeledten.
Remegett kezem mikor szemembe nézett
S lám mégis eltalált minket a keserű végzet.
Sok volt a vita, sok a félreértés
Valahogy hiányzott a kölcsönös megértés.
Volt sok öröm és szomorú bánat
Jó volt tudni, hogy van, aki haza várhat.
Kihez odabújtál, testére csókot adtál
Kitől reggelente egy vidám mosolyt kaptál.
Szeretlek én most is, jobban, mint valaha
De mégis elszakít tőlem az élet sorsa.
Meggondolatlanul dobálóztunk a szavakkal
S bántottuk egymást, néha akarattal.
S mi lett a vége? Lám, már te is tudod!
Hisz a sok vitát már te is unod….
Nem tudom én, leszek –e még boldog valaha
S a te szíved lesz –e más szívének otthona.
Lehet, elfelejtesz majd engem hamar, s könnyen
De nekem nem lesz oly nap, hogy ne hullna könnyem!
Síratom a szerelmet, melyet Tőled kaptam
S felfogom lassan, hogy egyedül maradtam.
Hisz másra én sose vágytam, te kellettél nekem
És most mégis nélküled kell tovább mennem.
Rengeteg emlék itt marad, arcod előttem
Mindig érezni fogom, hogy hiányzol mellőlem.
Évek múlva, ha újra találkozunk
Csendben szólal meg fájó sóhajunk:
Hol rontottuk el, mi volt a baj?
Talán a Jóisten nekünk mást akar?
Boldogabb leszel- e mással, életed teljes –e?
Hogy fogom elviselni, hogy másnak vagy a kedvese!
Ó, ha megállíthattam volna a tegnap boldog pillanatát
Nem kellene átélnem a ma, s a holnap iszonyatát!
Elengedjük hát most végleg egymás kezét
Új életem nélküled kegyetlen lesz, s nehéz!
Őrizz meg szívedben szép emlékként, ne haraggal gondolj Rám
S ne felejtsd el, szeretni foglak .. örökké ..Édes Babucikám!
Szemedben ne legyen gyűlölet, hisz a sors tehet róla
Közös álmainkat most már más váltja valóra!
De tudd ,minden sornál tiszta szívből sírok!
Hittem egy szép, boldog szerelemben
Szerettem egy fiút, nagyon, önfeledten.
Remegett kezem mikor szemembe nézett
S lám mégis eltalált minket a keserű végzet.
Sok volt a vita, sok a félreértés
Valahogy hiányzott a kölcsönös megértés.
Volt sok öröm és szomorú bánat
Jó volt tudni, hogy van, aki haza várhat.
Kihez odabújtál, testére csókot adtál
Kitől reggelente egy vidám mosolyt kaptál.
Szeretlek én most is, jobban, mint valaha
De mégis elszakít tőlem az élet sorsa.
Meggondolatlanul dobálóztunk a szavakkal
S bántottuk egymást, néha akarattal.
S mi lett a vége? Lám, már te is tudod!
Hisz a sok vitát már te is unod….
Nem tudom én, leszek –e még boldog valaha
S a te szíved lesz –e más szívének otthona.
Lehet, elfelejtesz majd engem hamar, s könnyen
De nekem nem lesz oly nap, hogy ne hullna könnyem!
Síratom a szerelmet, melyet Tőled kaptam
S felfogom lassan, hogy egyedül maradtam.
Hisz másra én sose vágytam, te kellettél nekem
És most mégis nélküled kell tovább mennem.
Rengeteg emlék itt marad, arcod előttem
Mindig érezni fogom, hogy hiányzol mellőlem.
Évek múlva, ha újra találkozunk
Csendben szólal meg fájó sóhajunk:
Hol rontottuk el, mi volt a baj?
Talán a Jóisten nekünk mást akar?
Boldogabb leszel- e mással, életed teljes –e?
Hogy fogom elviselni, hogy másnak vagy a kedvese!
Ó, ha megállíthattam volna a tegnap boldog pillanatát
Nem kellene átélnem a ma, s a holnap iszonyatát!
Elengedjük hát most végleg egymás kezét
Új életem nélküled kegyetlen lesz, s nehéz!
Őrizz meg szívedben szép emlékként, ne haraggal gondolj Rám
S ne felejtsd el, szeretni foglak .. örökké ..Édes Babucikám!
Szemedben ne legyen gyűlölet, hisz a sors tehet róla
Közös álmainkat most már más váltja valóra!
Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
Szerelmemnek
Mióta ismerlek boldogabb vagyok,
Azóta szebben ragyognak a csillagok!
Mióta ismerlek, jobb ember vagyok,
Mert tudom szívem csak érted dobog!
Csak érted dobog minden egyes pillanatban,
Örök hűséget neked így fogadva!
Azóta szebben ragyognak a csillagok!
Mióta ismerlek, jobb ember vagyok,
Mert tudom szívem csak érted dobog!
Csak érted dobog minden egyes pillanatban,
Örök hűséget neked így fogadva!
Szerelmemnek
Este mikor a hold a napot cseréli
Mikkor a csillagok csak neked ragyognak
Én akkor szövöm rólad legédesebb álmomat
Ha rád gondolok az engem boldoggá tesz.
El csented a szívem de vissza nem kérem
Csak annyit kérek hogy ne törd össze
Nem kérem hogy vigyázz rám
Nem kérem ha bánatom van vigasztalj
Csak egyet kérek tőled sose feledj!!
Szeretlek és ez boldoggá tesz
Boldoggá tesz, hogy szerethetlek
Mert te vagy nekem a boldogság
Te vagy kinek hinni tudtam
Te vagy kivel az életem el tudom képzelni
Te vagy kit sosem feledek
Te vagy az életem!!
Szeretlek Kedvesem!
Cukor baby